A következőkben még úgy gondoltam írok néhány gondolatot az eddig gyűjtött gyakorlati tapasztalataim alapján, miket tartok fontosnak a coaching folyamat során?
Több, mint 15 éve felsővezetői múlttal rendelkezem. A néhány száz főtől a több ezer munkavállalót foglalkoztató cégeknél számos projektet is vezettem, a konfliktuskezelés mindig is jelentős szerepet kapott pályafutásom során. Megoldás fókuszú szemléletemnek köszönhetően sikeresen vezettem és vezetek különböző szintű és összetételű tárgyalásokat, így például a munkavállalói-és érdekképviseleti szervezetekkel is. A cégeim és csapatom szükséglete szerint választom meg a vezetői stílusom. Kollégáimat és vezető társaimat mind szakmai, mind pedig személyes céljaik elérésében támogattam és támogatom. Visszajelzéseimet empatikusan, ugyanakkor kellő őszinteséggel fogalmazom meg, melynek szellemében nem feltétlenül azt hallja tárgyaló partnerem, amit szeretne, hanem azt, ami segít egy lépcsőfokkal feljebb fellépni.
Szem előtt tartom a kitűzött célt, ennek érdekében visszajelzem, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki másokban.
Rendkívül és elsődlegesen fontos számomra a bizalom kialakítása és fenntartása, mert ez az alapja annak, hogy segíteni tudjak továbblépni. Ennek érdekében a titoktartás és az őszinteség elsődleges.
“Néha a coaché az egyetlen őszinte visszajelzés.”W. Vogelauer
Számos közép-és felsővezetővel vannak rendszeres egyeztetéseim, melyek színvonalát magasabb szintre kívántam emelni. Rájöttem, hogy mindig kell valami újat, valami – az eddigiektől – eltérőt tanulnom, mert egyes feladatok megoldásában akadályokba, korlátokba ütköztem.
“A következő a helyzet. Az emberi lélek nem kér tanácsokat és nem akarja, hogy megjavítsák vagy megmentsék. Egyszerűen arra vágyik, hogy figyeljenek rá, lássák, hallják és éppen úgy legyenek mellette, ahogy van. Ha egy szenvedő ember lelke előtt ilyen módon teszünk egy mély meghajlást, az alázatunk megerősíti a lélek gyógyító forrásait és önmagunk személyes jelenlétben és figyelemben megtestesülő ajándéka arra hívja a másik lelket, hogy ő is megjelenjen.” Parker Palmer
„A tölgyfaság lényegét eleve magunkban hordozzuk.” Sir John Withmore
Felelősségem, hogy felkészült és kompetens legyek. Legyen kellő tudásom, eszköztáram, hite és erőm, őszinteségem és nyíltságom, hogy végig tudjam kísérni a kliensem az útján. Ez folyamatos tanulást és önfejlesztést igényel tőlem.
Ugyanakkor a coaching nem megoldás minden problémára, nem gyógyír. Van, akinek inkább tréningre, tanácsadásra, esetleg terápiára van szüksége. A téma, vagy a kliens személyisége miatt ezek valamelyike segítségével gyorsabban és hatékonyabban tud előrelépni.
Dr. Thomas Gordon hitvallásából az emberi ismeretekről, szívesen idézem és egyben vallom is a coaching folyamat során:
“Amikor megosztod velem problémádat, igyekezni fogok azt igazán elfogadóan és megértően meghallgatni úgy, hogy inkább segítsek Neked meglelni saját megoldásod, minthogy a sajátjaimra szoktassalak.”
Számomra a legfontosabb alapelv az elfogultságtól és elvárásoktól mentes, nyitott hozzáállás, mely őszinte érdeklődéssel párosul.
“Az, hogy egy emocionális benyomást tudatosan észlelünk-e, nem az a körülmény határozza meg, mennyire valódi valójában, hanem, hogy (…) mennyire tartjuk fontosnak.”(G. Hütler, 2010)