1,5 évvel ezelőtt az akkori önmagam levelet írt a jövőbeli önmagamnak… és most megérkezett a postával. (nem az előzmény az érdekes, miért, hol írtam és ki adta fel most…)
Tettem vállalásokat, írtam teendőket, fogalmaztam meg célokat mind a magán, mind pedig a munkahelyi életemre vonatkozóan.
Izgatottan bontottam fel a borítékot, mert nem emlékeztem pontosan mit is írtam, hogyan fogalmaztam… ennyi idő elteltével.
Fantasztikus érzés volt olvasni olyan gondolatokat, amin magam is meglepődtem, hogy tudok fogalmazni. Céltudatos, egyben nagyon megható, hogy a múltbeli énem hogyan szólítja és érinti meg a jelen énem…őszintén megvallva kicsit bele is könnyeztem (ez azért nem sűrűn fordul elő velem). Úgy éreztem magam, mintha egy időutazó filmben lennék,szívesen visszamennék és beszélgetnék a fiatalabb Zsolttal.
Tényszerűen meg kellett állapítanom, hogy igenis tettem a leírt célok, vágyak, álmok eléréséért, több már teljesült, de még akadnak tennivalóim egyik-másik tervem megvalósításáért…fél óra elteltével újra elolvastam.
Végül arra a gondolatra jutottam, hogy újabb X időre elteszem, feladom a levelet, hogy újra olvashassam később. Magam sem gondoltam, hogy ennyire hasznos „eszköznek” bizonyul önmagam megszólítása egy másik „dimenzióban”.
Szívből ajánlom mindenkinek ezt a módszert, szükség esetén vállalok postás szerepet is!
Aki nem szeret írni, az képekben is megjelentheti jövőbe mutató gondolatait, de úgy tegye, hogy ha később előveszi a rajzot, tudja mit rajzolt és miért azt!