Az önéletrajzokból többnyire hiányzik, amiről a kérdező (HR-es) hallani szeretne, pl. önállóság, együttműködési készség, továbbképzési vágy, fejlődési képesség, hosszú távú tervek, stb… Hogy ezekre milyen kérdéseket kaphat és hogyan célszerű felkészülni rájuk, lássuk!
Miért jött el az előző helyéről?
Nagyon jellegzetes kérdés a felvételi interjú során, hogy miért is hagyta ott az előző munkahelyét? Az, hogy erre mit válaszol, nagyon sokat árul el:
- ha sokat panaszkodik, szidja előző főnökét, kollégáit, negatívan nyilatkozik róluk és a munkakörülményekről, ezek nem vetnek jó fényt rá.
- ha kitérő válasszal próbálkozik, arra csak újabb kérdést kaphat.
Ezt a helyzetet csak diplomatikusan és pozitív válasszal lehet jól megúszni. Ugyanis azt firtatja a kérdés, hogy azért jött-e el az előző helyéről, mert munkaerőként összeférhetetlen volt, ráadásul azt sem szerette, ha utasításokat kap másoktól.
Alapszabály: a múltra való negatív visszautalás vagy bármilyen nem pozitív megnyilvánulás visszahull a jelölt fejére, mert az interjún kizárólag az adott szituációbeli viselkedésére, problémamegoldó módszereire kíváncsiak.
A munkáltatók a nyitott, vidám, alkalmazkodni képes jelölteket szeretik! Ne kelljen attól tartaniuk a potenciális új munkatársaknak, hogy legközelebb őket fogják befeketíteni.
Önállóság megy?
A legtöbb munkáltató azt szereti, ha a munkatársai kellően önjárók, tudják és teszik is a dolgukat, ne kelljen folyamatosan noszogatni őket. Tehát nem jó válasz erre a kérdésre, hogy nem kapott elég pozitív visszajelzést korábbi főnökétől és ezért úgy érezte, hogy magára hagyták a rengeteg feladattal. Kialakulhat a kérdezőben az a benyomás, miszerint a jelölt bizonytalan, labilis, munkája hosszabb távon külön odafigyelést igényel.
Persze az is igaz lehet, hogy előző helyén úgy érezte nem törődnek vele eléggé, ám ezt nem panaszként kell megfogalmazni, hanem pozitív felütéssel. Erre egy elegánsabb megfogalmazás: felelősségteljesebb munkára vágyik, mert szeretne úgy munkába menni minden reggel, hogy tudja, hatással van a dolgokra, munkája hozzájárul a cég sikeréhez.
De miért pont hozzánk?
Diplomatikus válasz lehet: olyan közeget keres, ahol a legjobban tud kibontakozni, és folyamatosan fejlesztheti készségeit. Ezzel finoman és burkoltan véleményt mond korábbi munkahelyéről, ahol ezt nyilván nem lehetett megtenni. Ráadásul ezzel egyúttal a pozitív várakozás is megfogalmazódik a céggel kapcsolatban, amelyről természetesen csupa szépet és jól hallott, olvasott. Tehát ha azt mondja a jelölt, hogy végre erős és dinamikus csapatban szeretne dolgozni, ahol csúcsra járathatja magát, nem szerez rossz pontot.
Tényleg fejlődni akar / akar fejlődni?
Sokan azért „menekülnek” el az előző helyükről, mert úgy érzik, túl sokat dolgoztatták őket szerény juttatások fejében és olyan helyet szeretnének, ahol méltányosabban bánnak velük. A HR-esnek ez még kevés, ha valaki csak azért jelentkezik az állásra, mert a kisebbik rosszat akarja. Meg kell győzni arról, hogy szakmailag és emberileg is fejlődni akar, és úgy látja, hogy ennél a cégnél erre lehetőség nyílik. Ez is egyfajta vélemény „mondás” a korábbi munkahelyéről anélkül, hogy negatív kijelentés árnyékolná.
Vonzóak vagyunk a számára?
Az előzőekből már kitűnt, hogy nem a múltbéli sérelmeket kell emlegetni, hanem azt hangsúlyozni, hogy mennyire felvillanyozó az, hogy olyan kiváló cégnél dolgozhatna, mint ahova jelentkezett. A HR-es örül annak, ha olyat hall: vonzó a cég márkája, munkakultúrája…
Érdemes érzékeltetni, hogy a pályázó itt képzeli el a karrierjét (amivel megelőzhet olyan kérdést, hogy: Hol látja magát 5 év múlva?). És arra is utalhat, már elképzelte, hogyan juthat előrébb a céges ranglétrán.
A következő – még mindig az interjúkra készülőket támogatandó (2. rész) – az árulkodó testbeszéd téma következik.