A legtöbb főnök nem szereti, ha megkérdőjelezik a döntéseit, megsértődnek és megharagszanak még akkor is, ha nyilvánvalóan a másiknak van igaza. Ilyen viták esetén nem árt, ha hasznosítható a fejlett érzelmi intelligencia (EQ).

A magas IQ-val, de alacsonyabb szintű érzelmi intelligenciával megáldott emberek hajlamosak racionálisan érvelni, és kevés figyelmet fordítanak a szociális és érzelmi dimenziókra. Pedig inkább ezek segítségével lehet csatát nyerni.

  • Amikor az igazság fáj

Kutatások igazolják, hogy a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek könnyebben kezelhetők, és ezzel szoros összefüggésben gyakrabban részesülnek jutalomban és előléptetésben, mint azok, akik szívesen konfrontálódnak, igazságukat kitartóan bizonygatva. Amikor a vezetők a beosztottjaik karrierének alakulásáról döntenek, sok esetben többet számít, hogy rokonszenves személyiség-e az illető, és háttérbe szorul, hogy milyen a szaktudása és a munkához való hozzáállása.

A fejlett EQ-jú dolgozók könnyebben kötnek kompromisszumot, illetve elkerülik a vitát, mert diplomatikusak és érzékenyek, ezért csírájában el tudják fojtani a kialakulóban lévő konfliktust, még annak árán is, ha ez néha bizonyos alakoskodást és manipulációt igényel.

Dale Carnegie, az első modern trénerek egyike (akinek több hónapos kurzusán nekem is volt szerencsém részt venni) ezt így fogalmazta meg:

„Ha alulmaradsz a vitában, vesztettél; ha felülkerekedsz, akkor is vesztettél.” Mire utal ez a megállapítás?

Arra, hogy ha győzünk a vitában, nagy a valószínűsége, hogy a másik fél megsértődik és attól kezdve negatív érzéseket táplál irántunk, aminek hosszú távon igen kellemetlen következményei lehetnek.

  • Csak nyugodtan (vagy legalábbis tegyünk úgy)

A magas EQ-jú emberek sok esetben nem tesznek konkrét stratégiai vagy taktikai lépéseket a vita elkerülése érdekében – a siker a vérmérsékleten múlik. Képesek hideg fejjel gondolkozni, udvariasak, kissé flegmák (a szó eredeti görög értelmében, azaz higgadtak, nem mutatnak heves érzelmeket) ezért jól tűrik a provokációt, a rossz főnökök hibás döntései esetében is. Aki ki akarja fejleszteni magában ezeket a készségeket, figyelje meg, milyen szituációk okoznak számára stresszt, és sajátítsa el azokat a higgadt reakciókat, amelyeket ilyenkor alkalmaznia kell. Például ha a főnök bosszantó, sőt felháborító e-mailt küld, nem szabad első felindulásból sértődött, ingerült (pikírt) választ küldeni! Teljen el néhány óra, higgadjunk le, és akkor már mehet egy udvarias válasz! Ha pedig egy értekezleten a főnök sértő, lealacsonyító (dehonesztáló) megjegyzést tesz ránk, egyszerűen (bár tudom nem könnyű) engedjük el a fülünk mellett, bármennyire is dühösek lettünk és kedvünk lenne visszavágni.